3. Az óvodás kor

Ebben az időszakban kezdi meg a gyermek a társadalomba való beilleszkedést. Az óvoda szocializáló munkája ezért végtelenül fontos.

Nem azért visszük gyermekünket óvodába, hogy valahol legyenek napközben, és lehetővé váljék az anya tehermentesítése, hanem, hogy a gyermek megszokja: nem ő áll a középpontban, ő ,,csak" része a csoportnak.

Alkalmazkodnia kell, s meg kell találnia helyét, a már családon kívüli közösségben is. Ehhez is gyűjtöttünk igen jól hasznosítható tapasztalatokat.

A gyermek, aki csak magyar szót hallott a családban, igen könnyen illeszkedik be nyelvileg is a másnyelvű közösségbe. Kisebbik fiúnk mondta az első óvodai nap után: ,,jól éreztem magam, nagyon sok játék és sok játszótárs van az óvodában. Csak ezek a bikficek egy szót sem tudnak magyarul." De pár hét múlva már jól ,,pötyögött" németül a többi óvodással! Ne féljünk attól, hogy nehézségei lesznek a gyereknek. Bár nekünk ment volna annak idején ilyen könnyen a nyelvi beilleszkedés.

Ha az anya nem kényszerül munkát vállalni, akkor kerüljük a ,,napközi"-megoldást. Legjobb ugyanis a gyermek számára az, ha délben hazavisszük őt, és otthon étkezik. Különben félnapi óvoda is elég a szocializáláshoz.

Egyrészt azért, mert saját tapasztalataink is a félnapos óvodai részvételt támasztják alá. Idősebb fiunkat édesanyja ebéd után visszavitte az óvodába. Fiatalabb fiunk csak délelőttre kapott helyet, s nála sem folyt le eredménytelenebbül a beilleszkedés.

3. 1 Mi köze van az étkezésnek a magyarsághoz?

Másrészt, miért fontos az otthoni ebéd? Régi amerikai felismerés az, hogy a bevándorló a 2-3. nemzedékben elveszítheti a nyelvét, a 4. nemzedékben talán már nemzeti öntudatát is, de még az 5.-ben is őrzi nemzeti konyháját! Tehát a jó magyar konyha egy igen fontos nevelési eszköz lehet a gyermek magyarrá nevelésében!

Mesélje el az ebédnél részletesen, hogy mit csinált az óvodában. Este játsszuk el a gyerekkel magyarul azt, amit az óvodában tanult németül, vagy tanítsuk meg neki a megfelelő magyar játékot.

Ekkor elkezdhetjük az egyszerű és rövid, - de vidám - népdalok éneklését. Példák:

• Virágéknál ég a világ
• Megfogtam egy szúnyogot
• Kiment a ház az ablakon
• Mit csinálsz Tóbiás?
• Kinek nincsen kutyája, maga ugat este.

Az esti mesék közé beiktatunk valódi, de szintén rövid, népmeséket. Ilyeneket találhatunk Illyés ,,77 magyar népmese" kötetében, és Benedek Elek halhatatlan mesegyűjteményeiben.

3. 2 Énekeljünk, de imádkozzunk is

Óvodáskorban meg kell növelni a közös imádkozást. Az esti imát már énekelhetjük. A közös étkezések előtt és után mondjunk imát. De nemcsak azért, mert istenfélő embert akarunk faragni gyermekünkből. Szokja meg a gyermek, hogy még a Jóistennel is magyarul beszélünk. Az esti mese után énekes imádságokat is beiktathatunk. Pl.:

• A napvilág leáldozott.
• Erdő szélén estéledtem. (népdal)
• Reggel: Ragyogva fénylik már a nap.

Amikor este együtt vacsorázik a család (vagy persze hétvégén ebédnél, vacsoránál) kitűnő alkalmunk van csodás népi imádságainkat elmondani.

Pl. egy háromszéki ima:

• Étkezés előtt:

Ki asztalt terítesz az égi madárnak,
Teríts asztalt, teríts, szegénynek, s árvának.
Nyisd meg Atyám, nyisd meg, jóságos kezedet,
S adj a koldusnak is tápláló kenyeret.
Ételben-italban legyen bőven részünk,
Gondviselő Atyánk, könyörögve kérünk. Ámen

• Étkezés után:

Gondviselő Atyánk! Asztalodtól kelve,
Szívből hálát adunk, kezünk összetéve.
Áldd meg ezt a házat, s ennek a gazdáját.
Fordítsd vissza néki szíves vendéglátást.
Szánd meg a szegényt, a szenvedőt, az árvát,
A Benned bízóknak viseld mindig gondját. Ámen.

Vagy, hogyan imádkoznak a palócok?

• Étkezés előtt:

Mindeneknek szemei Tebenned bíznak Uram!
Te adsz nekünk eledelt szükséges időben.
Felnyitod szemeinket és betöltesz minket
Áldásoddal. Ámen.

• Étkezés után:

Gondviselő Atyánk! Hálát adunk Néked, mert jóltartottál.
Tarts jól más szegényt is, a szűkölködőket.
Mert megerősödött rajtunk igazságod és irgalmasságod,
mely mindörökké fennmaradjon. Ámen.

Persze az általánosan ismert étkezési imát is mondhatjuk:

• Étkezés előtt: Édes Jézus! Légy vendégünk, Áldd, meg amit adtál nékünk. Ámen.
• Étkezés után: Aki ételt-italt adott, Annak neve legyen áldott. Ámen.

Vagy énekelve:

• Étkezés előtt: Ételünket, italunkat, Áldd meg Istenünk!
• Étkezés után: Ételt-italt, áldásodat. Köszönjük Urunk!

Mennyi önzetlenség van népi imáinkban. Nem csak magunknak kérünk, hanem minden rászorulónak. S ezzel erősítjük gyermekünk szociális érzékenységét is!

Fontos az is, hogy óvodáskorú gyermekünket rendszeresen vigyük magunkkal a magyar misére, vagy istentiszteletre. Ne féljünk, hogy a gyermek unatkozván sír, vagy mászkál, hiszen a Jóistennek az nagyon kedves. Különben is nézzük meg az olaszokat: a gyermekricsajtól alig hallani a miseszöveget. Azért családias náluk a mise/istentisztelet. Mise/istentisztelet után (amelyeket sok városban havonta egyszer tartanak) mindig az Otthonban, plébánián kávézunk. Ilyenkor köszöntjük a születésnaposokat és mise után tartjuk meg ünnepségeinket (március 15, 1956 október stb.). A kisgyermeknek is ott a helye, mert megszokja a templomot, a gyönyörű magyar egyházi énekeket, az ünnepségeket, az együttlétet. Ne feledjük, hogy az elszakított részeken is, de főleg a nyugati szórványban főképpen az egyházaknak köszönhető fennmaradásunk!

3. 3 Mehetünk az állandó magyar gyermek-közösségbe

A negyedik életévtől vigyük a gyermeket negyedévenként a cser készgyűlésekre. Itt az anyukával, vagy az apukával együtt leül a kiscserkészek közé, nézi-hallgatja őket, esetleg játszik velük. Így szokja, ismeri meg a korban hozzáillő, de nagyobb létszámú magyar gyermekcsoportot. Ekkor dől el, hogy kedvet kap-e cserkészetre vagy sem? S ezzel döntünk közvetve arról is, hogy a német, vagy a magyar lesz a felnőtt-, illetve a gyermeknyelv.

Csak állandó magyar gyermekcsoportban való részvétel esetén válik a magyar nyelv is gyereknyelvvé. Ha a magyar nyelv a felnőttek nyelve marad (tehát a gyermek magyar játszótársak nélkül nő fel) akkor a német lesz a gyereknyelv, és megmaradása megnehezül.

Milyen csodálatosan adja vissza Ady Endre egy másik versében a karácsony áhítatos hangulatát:

Karácsonyi ének

 

Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor, Magába, száll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumban A Messiás Boldogságot szokott hozni. Bántja lelkem a nagyváros Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza. De jó volna tiszta szívvel - Úgy, mint régen - Fohászkodni, De jó volna megnyugodni.

A templomba Hosszú sorba Indulnak el ifjak, vének Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma. De jó volna mindent, mindent Elfeledni, De jó, volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni. Szeretetben üdvözülni.