Már a fejezet elején kérjük az Olvasót, hogy a szövegben lévő példákkal ne elégedjen meg. A Függelékben még számos szöveget vagy forrásra való utalást talál!
Egy ember életének ez fontos, az alapokat biztosító szakasza. Ez nyelvi életünkre is vonatkozik. Az a legjobb, ha a gyermek az anyatejjel együtt szívja magába anyanyelvünket.
Ekkor sok szülő elköveti azt a hibát, hogy ő veszi át a gyerek gügyögő nyelvét, sőt még kihangsúlyozza a gyakran hibás kiejtést. Pont fordítva kell tenni! Lassan, tagoltan és a szóvégződések elharapása nélkül kell a gyerekhez és a gyerek előtt beszélni. A gyermek hallatlanul jól hall, s a gondos beszédet, helyes beszéddel hálálja. Jó tudni, hogy az agyban való rögzítéshez legalább 20. 000 ismétlésre van szükség.
Az énekek tanítása persze még fontosabb, s éppen ez cserkészpedagógiánk bevált szabálya. A dallam és a szöveg együttes befogadása könnyebb, mint a szöveg egyedüli megtanulása.
Az éneket kössük össze lehetőleg a gyermekkel. Pl. ,,Ennek a gazdának szép kocsija van" helyett énekeljük ,,Ennek a Bálintnak szép kocsija van". Vagy a ,,Kiskutya, nagykutya mit gondolt magába'" dallamára:
Kis Lali, nagy Lali mit gondolt magába'
Lekváros gombócot főzött vacsorára.
Gyúrta kézzel-, lábbal, fűtötte is fával.
Mégiscsak úgy kellett szétvágni baltával."
Nagyon boldog lesz, és azt az éneket akarja majd mindig hallani, amelyikben ő is ,,szerepel".
Nem győzzük eléggé kihangsúlyozni annak a fontosságát, hogy az éneklést mindig mozgással kapcsoljuk össze: térden lovagoltatva, ölben ,,táncizni", hintalovon lengetni.
A kicsi ebben a korban kívánja és élvezi édesanyja, édesapja testközelségét. Így a kézujjain, lábujjain eljátszott ,,Kerekecske, dombocska" neki nagy gyönyörűséget okoz. Nagyon szereti az apukával a szőnyegen tartott énekes tornát is. Szánjunk erre is néha egy negyedórát.
A mi gyermekeink nagyszüleiket csak a kommunizmus bukása után láthatták volna gyakrabban, de akkor közülük három már halott volt. Milyen örömmel fogadták az utolsó nagymama áradó szeretetét és babusgatását. Vigyük sokszor a gyereket nagyszüleihez, mert ez életfontosságú a nevelésben.
Persze a harmadik nemzedékű kicsinél már itt van a nagyszülő és a helyzet ,,rendeződik". Persze ez sem általános. A fiatal házasoknak itt is gyakran el kell hagyni állás miatt a helyi magyar közösséget. A társadalom itt rendkívül mozgékony, s bizony sokszor ,,közösség ellenes".
Mégis, mégis, becsüljük meg a nagyszülőket, akiket otthon sokszor tiszteletlenül ,,ősöknek" neveznek.
Mese - mese meskete.
A második életévben meg kell kezdeni a gyermekversek, énekek játékos tanítását. Közkedvelt énekek:
Közkedvelt gyermekversek:
De a mesemondást is el kell kezdeni már ebben a korban. Nem szabad azonban hosszú meséket mondani, hanem csak viszonylag rövideket. Példák:
A mese nem kell okvetlenül magyar tárgyú legyen. Fő az, hogy magyarul mondjuk. Lényeges az is, hogy a mesét betűszerint ismételjük. Megfigyeltük, hogy a gyermek a legcsekélyebb változtatást is észreveszi, és rögtön kijavítja. Kitűnő eszköz itt a ,,Minden napra egy mese" (az év minden napjára, Reich Károly nagyszerű rajzaival) c. mesekönyv, amelyet 1997-ben adtak ki.
Mi annak idején egy magyarra fordított angol mesekönyvet ,,365 mese - 365 napra" használtunk, amelyet 1942-ben adott ki a Dante kiadó. Minden mese egy oldal, s ennél hosszabb mese alig kötheti le a kicsi figyelmét. Az új könyv jobb, de a régi is kiválóan bevált.
Napközben is mesélhetünk, de ekkor a képeskönyvek alkalmasabbak. A gyermek ,,látja" is a történetet. Az oldalakhoz írt szövegen túl nevezzük meg többször a képen látható madarat, fát, állatot, embert, mesebeli lényt (pl. sárkány). A gyerek később önkéntelenül felismeri az alakokat és ismétli neveiket. Szerencsések vagyunk, ha módunk van a Duna-TV adását fogni. Magyarországon fel sem tudják fogni, mit jelent számunkra az a tény, hogy a magyar nyelv része lett a család esti szórakozásának. Itt este 17, 30-tól 18, 00 óráig rendszeresen sugároznak mesét.
Ez itt egy ügyes mókus.
De a kép nélküli, olvasott mese legyen mindig esti mese. Ezzel fejezzük be ebben a korban a napot. A mese mondanivalójával rövid ideig foglalkozik a gyermek, majd álomba merül.
Bár ebben a korban a gyermekek más anyanyelvű társaikkal is kitűnően eljátszanak, ,,megértik" egymást, mégis jót tesz, ha rendszeresen más magyar kisgyerekkel is találkoznak. Ez adhat egy életre szóló kötődésre alapot. Ez szórványban sorsdöntő lehet.
Igen jól bevált nálunk a Baba-Kör, amelyben kisgyermekes anyák hetente egyszer találkoznak. Legtöbbször egymást látogatják váltakozva és egy délelőttöt, délutánt együtt töltenek. Különösen a második életévtől fontos. A kis program az életkorhoz igazodik.
Az csak természetes, hogy a szülők baráti látogatásaikra kisgyermeküket is magukkal viszik. Nagyobb összejövetelek esetén (pl. névnap, Szilveszter, stb.) 16 éven felüli cserkészőrsvezetőt is megkérhetnek a kicsik játékos foglalkoztatására. A gyermekek rendkívül élvezik szüleik közös énekét és örülnek, ha olyant is énekelnek, amit ők is ismernek. Ezért vegyünk fel az ,,énekprogramba" gyermekdalokat is.
Ilyenkor elkezdjük a közös esti imát. A meseolvasás után rövid esti imát mondunk. Lásd a következő fejezetet is (óvodás-kor):
Én Istenem, Jóistenem,
Becsukódik már a szemem.
De a Tiéd nyitva Atyám,
S amíg alszom, vigyáz reám.
Vigyázz én jó szüleimre,
Meg az én kis testvéremre.
Mire a nap újra felkel,
Csókolhassuk egymást reggel. Ámen.
Persze más imát is mondhatunk, sőt jó, ha a gyermek több esti imádságot megtanul.
Persze az év fénypontjait a kicsik már a nagyobb gyermekekkel töltik. A Mikulást a cserkészcsapattal, a betlehemezéssel egybekötött karácsonyi ünnepséget az egyházközséggel, misszióval. Itt a kicsiket már angyalkáknak, kispásztoroknak öltöztetjük". Élvezet látni-hallani, hogy a kicsik milyen lelkesen éneklik a ,,Nagyszakállú Mikulás", vagy a ,,Hallga, hallga csitt, ki zörget ott kint?" című dalokat, milyen édesen felelnek a Mikulás kérdéseire, milyen örömmel ,,szerepelnek" a karácsonyi műsorban.
Lényeg az, hogy a kicsik már ebben a korban észlelhetik: van a családnál is nagyobb magyar közösség. S ez rendkívül fontos a gyermek és a család számára.
,,Nyelvében él a nemzet."
Széchenyi István
A szórványban élő gyermekekről írja Benkő Zoltán a Vezetők Lapjában (Garfield, 1997, 86. sz. 9. old.):
,,Külföldön felnevelt iskolás gyermekeink nehezen beszélnek magyarul. Kétségtelen, hogy egy megadott nyelvterületen nehéz egy másik nyelvet elsajátítani. Ez az állapot természetes s nem azért létezik, mert a lakosság többsége gonosz szándékkal gátolja a magyar nyelv megtanulását.
Sós lesz a víz melyet tengerbe, öntenek - a kicsi egyszerűen elveszik a nagyban. Egy pohár tengervíz is felhígul, ha tóba öntik. Az ellenséget inkább saját lustaságunkban és képzelőerő nélküli hozzáállásunkban kell keresni.
Egy jellegzetes gyermek időbeosztása a következő: 50 % család/munka/szórakozás, 14 % iskola és 3 % cserkészet. Logikus tehát, hogy a magyar nyelvet otthon kell megtanulni.
A cserkészet komolyan tud segíteni, de nem tudja helyettesíteni a családban való magyar beszédet. A szülőké a felelősség java része. Gyermekeink kb. 300 órát töltenek évente cserkész keretben, tehát a cserkészvezetőnek is fontos szerepe van."
Mi ezért a 3 %-ért harcolunk.
S egy másik megszívlelendő megállapítás:
,,A nyelv fiam olyan, mint az asszony, elhervad, ha nem
szeretik.
És ha egyszer elhervadt, nem tudjuk újraéleszteni".
Juhász Gyula: Szavak
