,,Mint fához a levél, hulltomig kapcsolva."
(Babits Mihály)
Klement Kornél cserkésztiszt
GYERMEKNEVELÉS
A SZÓRVÁNYBAN
A könyv kiadását adományaikkal lehetővé tették:
Hálás köszönetet mondunk az adományokért!
Kihez szól ez a kis könyv? A szórványban élő magyar gyermekek szüleihez. A szórványmagyar egyik fő gondja gyermekei magyar beszédkészségének, írástudásának fejlesztése ill. megtartása.
Hézagpótló munka ez, hiszen mennyi csalódást, mennyi keserves kísérletezést takaríthattunk volna meg, ha valaki egy ilyen munkát 30-40 esztendővel ezelőtt a kezünkbe adott volna.
Kedves Szórványszülők! Használjátok tapasztalatainkat és legyetek még sikeresebbek a gyermeknevelésben, mint mi voltunk!
1. 1 Kit tartunk szórványban élő
magyarnak? 
Minden olyan magyart, akinek a gyermekei falujuk, városuk utcáin nem hallhatják a magyar szót, tehát idegen nyelvközegben élnek. Lehet, hogy falujukban csupán 5-6 magyar család él, a gyerekeket idegen nyelvű óvodába, iskolába lehet csak küldeni. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy lakóhelyük Erdélyben, Kárpátalján, vagy az NSZK-ban, az USA-ban, vagy éppen a távoli Ausztráliában van. A gond mindenütt azonos.
Amíg egy tömbben élő magyarnak adott és természetes a magyar közeg, amelyben él, a szórványmagyarnak még egy kis közösség létrehozásáért és fenntartásáért is küzdenie kell. Majnafrankfurti tapasztalataink, gondoljuk, máshol is hasznosíthatók.
Különleges helyzetben vannak itt a ,,vegyesházasságból" származó gyermekek. Magyar nyelvi készségüknek a fejlesztése, magyarságtudatuk erősítése igen sok áldozatot - de nem lehetetlent - követel a magyar szülőféltől.
1. 2 Miért jó gyermekeinket magyarnak
nevelni?
Mindszenty hercegprímás feledhetetlen beszédében a frankfurti dómban hívta fel a figyelmünket arra, hogy tanítsuk gyermekeinket magyarul. Különben ,,elraboljátok tőlük népünk több ezeréves kultúráját, amely csak az anyanyelven keresztül válhat élő örökségükké". S ki akarná saját gyermekeit megrövidíteni?
Rendkívül hasznos dolog két nyelvben felnőni. ,,Ahány nyelv, annyi ember" mondja népi bölcsességünk. S mennyire igaz ez. Éppen a svájci és a kanadai példa bizonyítja, hogy egy gyermek minden nyelvi nehézség nélkül egyidőben 2-3 nyelvet is elsajátíthat! A legújabb kutatások tanúsítják, hogy pl. a gyermek agyában két beszédközpont képződik. A gyermek nem keveri a nyelveket, hanem beszélgetőtárs szerint villámgyorsan váltja.
Így válhatnak gyermekeink magyarrá, lehetnek irodalmunk avatott és hiteles tolmácsolói, népünk és szülőföldünk önkéntes követei. Ma már büszkék lehetünk nagyszerű kétnyelvű, de tudatosan magyar utódainkra. Ki tudja azt, hogy ma 265 fiatal cserkésztisztünk dolgozik otthon Magyarországon külföldi tulajdonú cégeknél? Mennyi tudást vittek haza?
Különben kevés államalkotó nép dicsekedhet azzal, hogy egyharmada - beleértve az összes határontúli magyart - legalább két nyelven beszél? Ez a magyarság számára egy olyan tőke, amelyet nagyon jól lehet kamatoztatni.
Több mint 40 esztendő szórvány-tapasztalata bizonyítja, hogy gyermekeink magyarrá nevelése nemcsak kívánatos, de lehetséges is.
Ma már a harmadik nemzedék nő be az itteni magyar közösségekbe (tehát az első itt születetteknek az itt születettjei). Mi cserkészeinknek azt mondjuk újra és újra, hogy mi nem vagyunk jobbak, vagy rosszabbak más népeknél, csak mások vagyunk, s ezt a másságot el kell fogadnunk. S akkor megnyílik előttünk 2 nemzet kultúrája. Mindkettőből megtarthatjuk a jót és kerülhetjük a kevésbé jót.
És mennyi keserű szemrehányást hallottunk az ,,elveszett" gyermekektől még szüleik temetésén is. ,,Miért nem tanítottatok meg magyarul?". Hány nagymama sírt, mert nem értette azt, amit unokája mondott. Nyelvtudás nélkül igen könnyen elszakadhatnak vagy elsorvadhatnak a szülőföldből táplálkozó gyökerek. Magyarnak lenni szép, jó, felemelő és hallatlanul izgalmas állapot.
1. 3 Hallgassunk egy ostoba tanító
nénire?
Nem egyszer előfordult, hogy az alsó osztályokban a gyermek idegenes kiejtésére felfigyelő tanítónő a szülőktől megkérdezte: ,,Miért nem beszélnek otthon németül?" Szegény pedagógus nem is sejti, hogy mire biztatja a szülőket, és milyen kárt okoz a gyermeknek. Mert a bevándorló szülők német nyelvtudása legtöbbször, enyhén szólva is, gyenge. Hadakoznak a névelővel (der, die, das), s ennél fogva bizonytalanok a főnévragozásban.
A szenvedő igeragozásról nem is beszélünk, de erről később bővebben.
A gyermek az első nemzedékhez tartozó szülőtől többnyire csak hibás németet tanulhat. Így előfordulhat, hogy a gyermek rövid idő után németül még nem, magyarul viszont már nem beszél. Vagy mindkettőt rendkívül hibásan tördeli.
Hát ezt ki tanítja meg, ha nem mi?
Sokan meg mindenáron és minél előbb bele akarnak simulni az itteni társadalomba, s önként kezdik az idegen nyelv családi használatát. Csak később veszik észre, hogy az integrálódás egyáltalán nem az ,,önfeladást" jelenti, hanem a befogadó társadalomba való ,,beilleszkedést".
S ez nem más, mint a törvények követése, becsületes munkavégzés, a befogadó nép megbecsülése, szokásaik tiszteletben tartása, a közvetlen jószomszédi kapcsolatok ápolása.
Ne ismerje meg gyermekünk a Csodaszarvast?
S bizony csak azt a magyart - vagy más idegent - becsülik meg igazán, aki tudatosan éli és vallja másságát. Mert 40 esztendő után is észreveszik beszédéről, kiejtéséről, nevéről, hogy bölcsője más égtájon ringott. Annál jobban megbecsülik, hogy magyar származása mellett a befogadó ország jó polgára is. S a gyermekek, akiknek szülei a német állampolgárságot is felvették, katonai szolgálatuk alatt a ,,Bundeswehr"-ben szintén megbecsülést szereztek a magyarságnak. Alig volt a magyar fiatalok között valaki, aki megtagadta volna a fegyveres szolgálatot, pedig erre volt és van ma is lehetőség.
Múltunkból érthetjük meg csak a jelent, s csak a kettő segítségével határozhatjuk meg a jövőbevezető út irányát!
Ezt is jó tudni. nemcsak egy kiránduláson.
Találjuk meg a ,,jó utat" magyarságunk megtartásához!
1. 4 Kapcsolatok a Szülőfölddel
A kommunizmus bukása előtti időszakot két részre oszthatjuk. 1970 előtt teljes volt az elzártságunk, s csak az új menekültektől hallhattunk személyes beszámolókat a Kárpát-medencei állapotokról. Egyedül a cenzúrázott levelezés volt a kapocs.
Ekkor a helyi magyar közösségek helyettesítették az otthonhagyott családot, rokonságot és baráti kört. Hírmondónk volt a SZER (Szabad Európa Rádió), amelynek végtelenül kifogástalan hírszolgálata, találó magyarázat (főleg 56 után), kiváló történelmi és nagyszerű néprajzi adásai szinte egyedülálló tájékozódást nyújtottak.
Alig volt magyar család, ahol reggeltől estig ne hallgatták volna. Ez az adó jelentette az egyedüli magyar szót, amit a gyerekeink az éterből is hallhattak. Különben ma ezt a szerepet a DUNA TV tölti be és reméljük, hogy az MTV 2 is ellátja ezt a feladatot.
Később a ,,gulyáskommunizmus" korszakában enyhült a helyzet és jöhettek hozzánk, ha nagy utánjárás után is, közeli rokonok.
Otthon: munkahely, szakszervezet, pártszervezet írásbeli véleményezése, legkevesebb deviza-kiutalás stb. - De itt is: meghívó küldése, bírósági láttamozása, garanciavállalás, bejelentkezés stb. Ekkor minden látogatót kézről-kézre adtunk, babusgattunk, csakhogy új élőszóbeli beszámolókat hallhassunk a szülőföldről.
Azután innen is megindulhatott az utazás hazafelé. No nem mindenki kapott vízumot. Itt is igyekeztek minket megosztani. Volt, aki évtizedekig nem kapott beutazási engedélyt, volt, akit hol engedtek, hol nem engedtek, s olyan is volt, akit mindig engedtek.
A bejelentkezésnél otthon a ,,beszélgetések" (= kikérdezés, rábeszélés, fenyegetés stb.) gyakoriak voltak. Sőt egy cserkészfilm családi körben történő bemutatásáért egy svédországi barátunkat bíróság elé állították és börtönbe zárták.
1980 körül élesztették fel a harmincas években Teleki Pál által alapított Magyarok Világszövetségét. Ennek persze már semmi köze nem volt az összmagyarsághoz, sőt a jóhiszeműen odamenő kárpátaljai, erdélyi, felvidéki testvéreinket egyenesen és durván kidobták. Ez egyedül a nyugati magyarság megosztására jött létre.
Magyarországi ,,ingyen" körutakkal, neves előadók ,,ingyen" kiküldésével próbáltak új, s velük együttműködő egyesületeket, csoportosulásokat létrehozni. Hála Isten! Ez a törekvés nem járt sikerrel, a magyar emigráció tömegében egységesen nemet mondott.
A puli az nem kutya, hanem puli.
Mégis a hazalátogatások révén a családi és baráti körön keresztül a kapcsolat népünkkel végtelenül megerősödött. Mi ugyanis nem a ,,szocialisták országába", hanem népünkhöz mentünk.
Ekkor a gyermekeket arra kértük, hogy otthonról hozzanak ajándékba egy-egy népdalt, mondát, mesét, táncszót stb., amit aztán itt megtanultunk.
Ma persze gyökeresen más a helyzet. Szabadon járunk-kelünk. még bejelentkezni sem kell és nincs ,,kísértés". S itt ért minket a meglepetés. Azt hittük, hogy a gyakori látogatások miatt csökkenni fog az igény az itteni magyar közösségekben való részvétel iránt. Nos, az a helyzet, hogy a gyakori hazalátogatás éppen fordítva, megnöveli a magyar nyelvtudást és a közösségünk iránti igényt is!
Repül-e gyermeked a mesebeli griffmadár hátán?
A török állam megújítója Kemal Atatürk (ata=atya, türk=török), azaz Kemal a törökök atyja, azt hagyta nemzetére, hogy:
Hát mi miért nem mondjuk ezt gyermekeinknek? Nem akarjuk, vagy nem akarhatjuk? Már ez is ,,nacionalizmus"? Ne legyenek büszkék arra, hogy ők magyarok?
Persze azóta mi is észrevettük, hogy a szívünkben őrzött eszményi Magyarország már kevesek lelkében létezik. Azt is tudjuk, hogy egy új nemzedéknek kell 2030-ig felnőni, amely visszakanyarodik hagyományainkhoz, népi tulajdonságainkhoz. Ebben hiszünk, hiszen az elmúlt évezredben mindent túléltünk.
És éppen ezzel a biztos jövőtudattal lehetünk büszke magyarok. Annyi jó tulajdonság rejtőzik népünk tudatának legmélyén, amely képessé tesz minket a felemelkedésre. A sokat emlegetett ,,hungaro-pesszimizmus" csak a felszín tüneteiből ítél. Mi biztosak vagyunk abban, hogy népünknek és Hazánknak igenis elérhető szép jövője van.
Ezért kell nekünk külhoni magyaroknak is dolgozni. Azonban mi csak akkor nyújthatunk népünknek hathatós segítséget, ha erősek vagyunk. Ehhez főfeltétel az, hogy megmaradunk! Magyarságunk megtartása és gyermekeink magyarrá nevelése ezért legfőbb feladatunk.
1. 5 A magyar nyelv legyen a család
nyelve
A nyelvhasználat letéteményese a család. Ez az a természetes közösség, amely a későbbi nyelvi öntudatot kialakítja. Alapvető követelmény az, hogy a szülők tisztán beszéljenek magyarul, s ne tűzdeljék meg - sokszor lustaságból - beszédüket az őket körülvevő idegen nyelv kifejezéseivel. Vagyis: ,,ne szemeteljük be magyar beszédünket".
Tehát nem a Hauptbahnhof-ra megyünk, hanem a főpályaudvarra. Nem kempingelünk, hanem sátorozunk. Gyermekünket a babakörbe visszük és nem a baby-treff-re. Nem a Frau/Mrs. Naggyal való találkozásunkról mesélünk, hanem a Nagynéval beszélgettünk.
Ha az egyik gyermekünk már 5-6 esztendős, megbízhatjuk őt a család nyelvőrző tisztségével. Mi azt a feladatot adtuk kisebbik fiunknak, hogyha bárki a családból idegen kifejezést használ, akkor kis kezével az illető szájára üthet. Szinte hiúzként figyelte beszédünket - ez számára nagy játék volt - és élvezettel csapott le az elhangzott idegen szóra. Így persze könnyedén tanulta meg az odaillő magyar kifejezést is.
Később gyűjteni kezdtük azokat a kifejezéseket, amelyekről nem voltunk meggyőződve, hogy az adott mondatban teljesen helyesek. Így például ,,az esik a hó" igéjét. A hét közben összegyűjtött anyagot a vasárnapi ebéd után vettük elő és az értelmező szótár segítségével megbeszéltük, hogy a feljegyzett szavak közül, melyik a legtalálóbb.
Így tanultuk meg közösen, hogy a ,,hull a hó" fejezné ki árnyaltabban mondandónkat, de még az egyszerű ,,havazik" is célszerűbb. Vagy ,,hibát ejt", vagy ,,vét" helyesebb, mint ,,hibát csinál" (macht Fehler).
Vagy azt is, hogy a ,,feleségem" kifejezés más értelmű, mint a ,,meine Frau", mert ez csak azt jelenti, hogy ,,asszonyom", míg a ,,feleségem"-ben benne van a ,,felesem", a ,,jobbik felem", s az, hogy csak ,,ketten vagyunk egy egész".
Vagy a nyilvánvaló látásmódbeli különbség: a német azt mondja, hogy ,,einarmig" (egykarú), ,,einbeinig"(egylábú), ,,einäugig" (egyszemű), míg a magyar félkarúról, féllábúról, félszeműről beszél. Nyilván számunkra a két kar, a két láb, a két fül és a két szem képez egy egészet.
A németek számára is kínokat okoz - még felnőtt korban is - a szenvedő igeragozás (passzívum). Legtöbbször nem is tudatosan, hanem a megszokás segítségével alkalmazzák.
Mi ugyan csak egyfajta igeragozást ismerünk, de bármikor képezhetünk szenvedő tartalmú igéket, amit a német nyelv nem tud, s amiért szüksége van a szenvedő igealakra. ,,Ich bin geschlagen worden" magyarul csak ,,megvertek" (németes magyarsággal ,,meg lettem verve"). Gyermekeink a magyar nyelven keresztül érthetik meg könnyebben a német szenvedő igeragozást.
S ez már a következő alapigazságot jelenti: Csak az tud jól egy idegen nyelvet megtanulni, abban gondolkodni, aki anyanyelvét is jól beszéli. Tehát, amikor gyermekeink magyar nyelvi ismereteit fejlesztjük, akkor az idegen nyelvben való előrehaladásukhoz is hozzájárulunk! Más szóval: kell egy ,,alap", egy nyelv, amelyben a gyermek otthon van.
1. 6 ,,Kivágta, mint a huszonegyet",
vagy ,,az egy és húszat"?
A német nyelv (de az angol is) 12-ig külön számnevekkel rendelkezik. A 13-at már úgy mondja, hogy ,,három-tíz" stb. Az angol is hasonlóan, de húsz után vált (,,twenty-one"= húsz-egy). A bonyolult francia számolásról nem is beszélünk. A német azonban következetesen ezután is ,,egy és húsz"-at stb. mond.
A tollbamondáskor a számok leírásánál először kell a második számot leírni, s csak azután az elsőt: siebenundfünfzig = hét és ötven = 57. Ez vezet aztán a németben hírhedt ,,Drehfehler"-hez, a ,,számfordításhoz", amely gyermeknek, felnőttnek szükségtelenül gyakori hibát okoz.
A kitelepített svábok, akik magyarul kezdték a számolást, ma is magyarul számolnak, mert így könnyebb és biztosabb a művelet. Igyekezzünk mi is a gyermeknek idejében a ,,Kis-Egyszeregy"-et megtanítani és az alapműveleteket magyarul, begyakorolni. Egy életre szóló ajándékot adunk neki.
Azt is megkérdezi tőlünk a gyermek, hogy miért mondjuk mi azt, hogy ,,két ház" és miért nem úgy, mint a német: ,,zwei Häuser" = két házak? És mi a sok, több, számos stb. után is egyes-számban mondjuk a házat (sok ház), s nem ,,sok házak"-ról beszélünk: ,,Viele Häuser". Bizonyára azért, mert a magyar nyelvlogika feleslegesnek tartja a kétszeres többes-számot, egyszer a számnévben és másodszor a főnévben.
Büszkék lehetünk arra is, hogy amíg a német a főnév négy alap esetével és az elöljárókkal (prepozíciókkal) kb. 16 főnévragozási lehetőséggel rendelkezik, a magyar főnév 42x28 esetet ismer. Már a középkori ,,Halotti beszédben" olvashatjuk, pl., hogy Isten odaadta Ádámnak a paradicsomot ,,házul". Ezt a német, csak többszavas szerkezet közelítheti meg, anélkül hogy tökéletesen visszaadná. De az is nehezen fordítható, pl., hogy a jó tündér a kunyhót szép ,,házzá" változtatta.
Meg aztán azt is elmondhatjuk nekik, hogy a német a Königin alatt érti az uralkodónőt, de a király-feleséget is. Mi itt is finoman különböztetünk: királynő az, aki uralkodik (pl. Nagybritannia királynője Erzsébet), királyné viszont csak a király felesége (pl. II. Ferenc József felesége és egyik pesti hidunk névadója Erzsébet, a híres Sissy). Nekünk csak egy névelőnk van: az ,,a" (csak a magánhangzóval kezdődő szavak előtt kap jóhangzás miatt egy z hangot: ,,az"). Mit kínlódnak még a tanult németek is a nemek szerint változó névelővel, a ,,der, die das"-szal, amelyeket aztán még nemek szerint is különféleképpen kell egyes számban ragozni.
Még újságíró társam is engem hívott, hogy mi a ,,Gulasch" névelője? A lexikonban is megnézhette volna, de ,,egy magyar ezt biztosan tudja", s hozzám fordult. Nos a Gulasch, az ,,das Gulasch", tehát semleges az eszemadta. Hogy miért? Azt senki sem tudja. De az is talány, hogy miért hímnemű a hold (der Mond), amikor még a latin is nőneműnek mondta (luna), de ugyanúgy megfejthetetlen a nap nőnemű volta (die Sonne), bár a római hímneműnek tartotta (sol).
Bár vannak segédszabályok, amelyek a német főnév nemében utat mutatnak: a -mus végződések rendszerint hímneműek (Humanismus, Kommunismus, Darwinismus); a -heit, -keit végződések nőneműek (Einheit = egység, Heiterkeit = derültség). A -nis végződésűek semlegesek (pl. Ereignis = esemény), mégis ezernyi a buktató. A ravasz külföldi bizonytalanság esetén a mondatot többes számúra kanyarítja, mert a főnév többes számban csak a nőnemű ragozást ismeri, s így veszélytelenül ragozhat.
S itt értjük meg, hogy miért veszik el íróinknak, költőinknek csodálatos szépségű mondanivalója a fordításban! De, ha gyermekeinknek mindezt megtanítjuk, akkor végre kiváló fordításokat olvashatunk majd. Hiszen mindkét nyelvet anyanyelvi szinten ismerik.
Mindenesetre vasárnapi ebédjeink nyelvtornája hasznos és jó. Minden szórványcsalád átveheti és gyakorolhatja.
1. 7 Mire volt jó ,,Anyanyelvi
Konferencia"?
Ma már ez a mozgalom is másként működik, mint a 80-as években. Az elszakított részek gyermeknyelvi gond felvállalása dicséretes dolog. A kádári korszak - a nyelvművelők részéről kétségtelenül jó szándékú igyekezet - ,,eredményeit", azonban 2 szinten megkérdőjelezzük:
Kilógott az ideológiai ,,lóláb" a létrejött kiadványokból. Nem a Mikulás hozta az ajándékot, hanem a Télapó. Nem a Kisjézus eljövetelét hirdették a szövegek, hanem csak a Karácsonyt, amelyet néprajzi eseménnyé, napfordulói szokássá minősítettek. Még a karácsonyi énekekből is kicenzúrázták a Jézuskát. Lásd a ,,Nagykarácsony éjszakája" első és második versszakát:
Nagykarácsony éjszakája, A Kisjézus aranyalma,
A Kisjézus születése. Boldogságos Szűz az anyja.
Szűz Mária édesanyja, Szűz Mária Isten anyja
Mely gondosan ápolgatja. Fogadj minket oltalmadba!
Csak a harmadik versszak ,,Kiskarácsony, Nagykarácsony, Kisült-e már a kalácsom?" ,,fért" rá a lemezre. Egyéb hamisítás: Móra Zengő ABC-jének egyik sorát ,,Jó az Isten, jót akar." kicserélték az összefüggéstelen ,,Jó az anya, jót akar." sorra. Még Gábor Áron rézágyúját is megváltoztatták: ,,Édes rózsám Isten véled" helyett a tetszetős, de nem eredeti sor ,,Édes rózsám a hazáért" került az énekszövegbe.
A második észrevétel szakmai jellegű. Ezeket a könyveket ugyan a magyar nyelv kiváló ismerői állították össze, de alig lehetett tudomásuk arról, hogy tényleg mit igényelnek a szórványban élő gyermekek.
Így a tömbben élő (azaz magyar köznyelvű községek és városok) magyar gyermekek nyelvi gondjai lebegtek szemeik előtt, azaz azokból indultak ki.
Ha az Olvasó idáig jutott e munka olvasásában, akkor világos számára, hogy a mi nyelvi baj mások és sok esetben - a befogadó nyelvközegtől függően - egyediek. Pl. az itt élő gyerekek ,,nem hallják az ékezetet": és, szél, eső, író, hó stb. és így persze írni sem tudják.
Az Anyanyelvi Konferenciák melléfogása nem volt csoda, hiszen a nyugati ,,vasárnapi iskolák", óvodák 70 %-át a cserkészcsapatok tartották és tartják ma is fenn, s azokat, akik itt tényleg a gyermekneveléssel foglalkoztak, meg sem hívták a konferenciákra.
Dehát nem is a jó munka volt a cél, hanem a hangulatkeltés: ,,törődünk veletek". Igaz, hogy mi is távol tartottuk magunkat ilyen ,,lólábas tanácskozás".
1. 8 Mi a helyzet a
,,vegyesházasság"-ban élőknél?
Számos német feleséget ismerünk, aki kitűnően megtanult magyarul. De ez elsősorban nyelvi tehetség kérdése. A többség erre nem képes, bár társalgásunkból sok mindent megért. Itt nagyon jól bevált a közös megállapodás: a német házastárs beszéljen következetesen németül, és a magyar ugyanolyan folyamatossággal szóljon magyarul gyermekükhöz!
Legszebb példa erre Czakó Gyuri bácsi, akit 1957-ben Nürnberg mellett ismertünk meg. 77 éves volt akkor. 1906-ban jött mérnökként - 26 évesen - a Siemens-hez. Ő is ilyen megállapodást kötött német feleségével. Az első világháború alatt a közös hadseregben szolgált. Még a frontról is visszaküldte 6-8 éves fia leveleit piros tintával javítva a helyesírási hibákat.
57-ben fia, a ,,Kisgyuri" 47 éves volt. Teljesen hibátlanul írt, olvasott és beszélt magyarul, annak ellenére, hogy addigi életében csak 2 hetet töltött Magyarországon. Végtelenül sokat segített az 56-os menekülteknek. Megható volt látni, hogy német édesanyja milyen szeretettel és büszkeséggel hallgatta az apa és fia magyar csevegését!
A vegyes házasságból származó gyermekek közül is lett néhány a cserkészetben őrsvezető, segédtiszt (akiknek magyarságismereti vizsgát kell tenni magyarból, történelemből és a Kárpát-medence földrajzából) a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség keretében. Tehát ezeknél is lehetséges a gyermek megtartása a magyarság számára, ha a házastárs megérti, hogy milyen kincset adhat a kétnyelvűségen keresztül gyermeke kezébe.
Hogyan is érthetnék meg gyermekeink másképpen, mint magyarul, Ady Endre csodálatos versét:
Kis karácsonyi ének
Tegnap harangoztak,
Én
is mennék, mennék,
Holnap harangoznak,
Énekelni
mennék,
Holnapután az angyalok Nagyok
között kis Jézusért
Gyémánt havat hoznak, Minden
szépet tennék.
Szeretném az Istent
Új
csizmám a sárban
Nagyosan dicsérni,
Százszor
bepiszkolnám,
De én még kisfiú vagyok Csak az Úrnak
szerelmemet
Csak most kezdek élni.
Szépen igazolnám.
Isten-dicséretre
(Így
dúdolgattam én,
Mégiscsak kiállok,
Gyermek-hittel,
bátran,
De boldogok a pásztorok 1883
S a három királyok.
Csúf
karácsonyában.)
S milyen közénk valónak látta népünk a Kisjézust:
Rossz a Jézus kiscsizmája, sír a ködmöne.
Ázik-fázik, megveszi az Isten hidege.
Hogyha volna kiscsizmám, Jézuskának oda'dnám.
Báránybőrös ködmönkémmel jól betakarnám.
Akkor hozzám hajolna, s talán meg is csókolna:
Boldogabb e széles földön senki sem volna.
