| Volt egy török Mehemed Sosem látott tehenet. Nem is tudta Mehemed Milyenek a tehenek. Egyszer aztán Mehemed Lát egy csomó tehenet. Én vagyok a Mehemed! Mi vagyunk a tehenek Csodálkozik Mehemed: |
Ilyenek a tehenek? Számolgatja Mehemed Hányfélék a tehenek? Meg is számol Mehemed Háromféle tehenet. Fehéret, feketét, tarkát. Meg ne fogd a tehén farkát! Nem tudta ezt Mehemed, S felrúgták a tehenek! |
Virágéknál ég a világ
Sütik már a rántott békát.
Zime-zum, zime-zum,
Recefice bum-bum-bum.Puskás Gábor odafutott.
Neki csak a füle jutott.
Zime-zum, stb.Bíró Marcsa odakapott,
S békacombot ropogtatott.
Zime-zum, stb.A kis Pista a konyhába'
Beleült egy záptojásba.
Zime-zum, stb.
| Megfogtam egy szúnyogot, Nagyobb volt egy lónál. Kisütöttem a zsírját: Több volt egy akónál. Aki ezt itt elhiszi Szamarabb a lónál. Aki ezt itt elhiszi Szamarabb a lónál. |
Még azt mondják nem illik A tánc a magyarnak. Nem, ha néki cipellőt, S bő nadrágot varrnak. De sarkantyús csizmának, Kócsagtollas főnek, Illik gyöngyös pártának, Magyar fokötonek. |
Magyar főkötőnek.
Kinek nincsen kutyája, maga ugat este.
Kinek nincsen kocsija, gyalog megyen Pestre,
hej! rica-rica, rica-rica kukorica derce,
Kinek nincsen kutyája, maga ugat este.
Kimentem a komámmal a libalegelőre.
Megláttam egy repülőt fent a levegőbe'.
Hej! Koma! koma, micsoda egy égi taliga?
Hogy az Isten csudájába kerül az oda?
Az óvodáskorú gyermekek (de nemcsak azok) szívesen hallgatnak és énekelnek állatokról, gyerekekről szóló vidám énekeket. Példa erre az ,,Apu, hogy megy be az a nagy elefánt az oroszlán barlangjába?"című ismert gyermeksláger.
A gyermekek örömmel éneklik a következő ,,forró égöv dalt" is:
Afrikában gyönyörű az élet.
Ott, ahol a nyif-nyaf négerek élnek.
Ott neveltek engem kókusztejjel.
Égig ér a Kilimandzsáró,
Égig ér a Kilimandzsáró,
S krumplit eszünk becsinált emberfejjel.
Ott a széles Szaharában
Búsul egy zsiráf,
Mert az egyik kis zebráról
Hiányzik egy ,,stráf".
Gyerünk gyorsan tevekonflissal.
Gyönyörű az élet, s szépen szól ez a dal:
Oly édes víz a Nílus, Hol az éhes krokodilus
Vízipólózik, vízipólózik,
Vízipólózik zik-zik-zik.
De mához esztendőre
Ridikül lesz már a bőre.
De ő pólózik, de ő pólózik.
De ő pólózik zik-zik-zik.
A krokodilus a Nílus partján
Csücsül a farkán és spekulál.
A feje félig ki van a vízből,
S a konyhapénzből de rosszul áll.
A krokodilus nem mást csak fröccsöt iszik.
A neje nem szidja, ha sokat iszik.
A krokodilus a Nílus partján Csücsül a farkán és spekulál.
De a ,,kenguru-dal" is megmarad emlékezetükben:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kenguru.
Vígan ugrált s Sós-pusztákon át.
S az erszényében hordta, úgy ahogyan szokta:
Hat kislányát, s egyetlen fiát.
Nagy meleg volt az egyik délelőtt.
Kenguru-mama szörnyen szomjazott.
Átügetett hát a bárba, hideg itókára.
Fizetett és sietve távozott.
Otthon várta őt már a jó ebéd.
Asztalhoz ültek: mama, s gyerekek.
Juci, Piri, Sári, Mári, Rozália, Jutka,
No meg a kicsike Benedek!
Azaz jaj! Hol a kis Benedek?
Kenguru-mama szörnyen megijedt.
Átkutatták hát a tárcát, a tárca minden ráncát:
Benedek volt, nincs, Benedek elveszett.
Ugrált vissza a kenguru-mama,
Ugrált vissza a Sós-pusztákon át.
Mivel üres az erszénye, s egyetlen reménye:
Nem látták-e kicsike fiát?
A pénztár megszólalt: ,,Mama itt vagyok."
Kengurunk kérdi, hát, ez hogy lehet?
,,Hát az úgy történt, hogy délbe' a fizetés hevébe'
Az apróval oda fizetett"!
A párizsi Jamboree-n történt. Minden nemzet a csatakiáltását egy időben kiáltotta. A mieink is ,,huj, huj, hajráztak" torkuk szakadtából, de elveszett a hangzavarban. Erre elkezdték a ,,Tóbiást":
TÓ-Ó-Ó-Ó-Ó-Ó-BIÁS!
MÍ-Í-Í-Í-Í-Í-T CSINÁLSZ?
Csinálom a csizmát. csizmát.
Csinálom a csizmát, csizmát.
Mindenki felfigyelt a nyújtott, süvöltő bevezető két sorra és abbahagyta saját kiáltását. S a beálló csendbe belezúgott a vidám két sor: Csinálom a csizmát, csizmát stb. Másnap már az afrikaiak is azt dúdolták, hogy ,,Csenálja a csemma, csemma. Csenálja a csemma, csemma." Szóval győztünk.
A Gödöllői Jamboree-n állították össze sok nyelvből az alábbi ének szövegét:
/:Veri éljen a valvadi welvizi haben,
Diese den mamjavon át.:/
Dzsukke, de nem leveré,
Dzsukke, de nem leveré.
Veri éljen a valvadi welvizi haben
Diese den mamjavon át.
| Süss fel, nap Fényes nap, Kertek alatt a kisbárány, Majd meg fagy. |
Süss ki, meleg, ház alá Bújj be, hideg, föld alá! |
Bújj, bújj zöld ág. Népi gyermekjátékok,(141 darab énekes játék), Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1976
A gyermek ilyenkor már szívesen vesz részt közös játékokban. Erre nagyon sok bevált és régi gyermekjátékunk van.
Lánc-lánc eszterlánc
Eszterlánci cérna.
Cérna volna, selyem volna,
Mégis kifordulna.
Pénz volna karika, karika
Forduljon ki Marika
Marikának lánca.
Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske
Nyitva van az aranykapu, hadd bújjak be rajta.
Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat.
Hadd vegyem be váradat, váradat.
Szita, szita, péntek, szerelem csütörtök,
Zab szerda."
A szakító-játék: két szemben álló sorban állnak, s a vezér jelöli ki a szakítót. A szakító az összefogott kezekkel álló sornak rohan. Ahol szakít, a 2 gyerek - akiknek összekulcsolt kezét ,,szétszakította" -átjön az ő sorába. Ha nem szakít, ő marad az ellenfélnél, s beáll a sorukba. Nem fogoly lesz, hanem harcostárs.
Adsz-e király katonát?
Nem adok!
Akkor szakítok!"
Vagy a ,,nemzetközi" dobó-játék: ,,Üti a, üti a, üti a (minden gyerek választ egy ,,nemzetet") m a g y a r! A nevezett gyerek a középen fekvő labdát felkapja és igyekszik a menekülőket eltalálni. Az eltalált lesz a dobó.
Énekes imádságok:
Jézuska, Jézuska! Figyelj most reám:
Kis szívem, hű szívem, szeret igazán!
Szívemet egészen Neked adom.
Szeress Te is engemet nagyon, nagyon.
Jézuska, Jézuska! Én most elmegyek.
Szeress és vigyázz, hogy mindig jó legyek.
A magány Tenéked fájhat nagyon,
Ezért a kis szívemet Nálad hagyom.
Mikuláshívogató
Nagyszakállú Mikulás! Jó gyermek barátja.
Csörgő diót, mogyorót rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik:
Megtölti a Mikulás, ha üresen látja.
Jó Mikulás Apó!
Térj be hozzám, térj be,
Kis cipellőt, páros kettőt
Ablakomba tégy be.
Tégy beléje babát,
Csokoládét, almát,
Kis virgácsot, nagy virgácsot,
Játék sokadalmát.
Hallga, hallga, csitt! Ki zörget ott kint?
Hallga, hallga, csitt! Ki lenne más:
Hallga, hallga! Tarka ajándékkal,
Hallga, hallga, csitt! A kedves Mikulás!
Nem imádság, de a Mikuláshoz tartozik:
Krampusz vagyok, lent lakom a pokol fenekén.
Van két szarvam, lompos farkam, mivel döfök én.
Bum-bum-bum-bum féljetek, mindjárt végzek véletek.
Mert a krampusz egy hatalmas úr, ki titeket kiporol.
De van-e szebb esti imádság ennél a népdalnál?
| Erdő szélén estvéledtem, Subám fejem alá tettem. Összetettem két kezemet, Úgy kértem Jó Istenemet: |
Én Istenem adjál szállást Mert meguntam a járkálást. A járkálást, a bujdosást Az idegen földön lakást! |
| Adjon Isten jó éjszakát, S küldje hozzám szent angyalát. Bátorítsa szívem vágyát: Adjon Isten jó éjszakát. |
|
De emlékezzünk 56-ról is. Ez is majdnem imádság.
Üdv néked ifjúság!
Üdv néked, ifjúság! Üdvözlégy magyar nép!
Ki lángban és vérben születtél meg újra
három nagy éjszakán vad ágyúdörgésben!
Melyik nép írta fel mostanában nevét
így, hogy aranyat adott kezébe Isten ujja?
S mely nép beszélt így az önmaga nevében,
mint angyal, mikor a harsonáját fújja?
Bús igájának fájára írja hát,
S mint annyiszor a megsárgult ezer évben
vérrel és vassal tanítja zsarnokát.
Buda, 1956. október 26.
(Sinka István)
Volt 56-os ,,Miatyánk" is.
Miatyánk Hruscsov! Ki fent vagy a Kremlben.
Átkoztassék meg a te neved.
D ő l j ö n meg a te országod,
legyen s e m m i s akaratod,
miként Moszkvában, azonképpen
Magyarországon is.
Ne vígy minket Szibériába,
de s z a b a d í t s meg minket oroszaidtól,
mert tiéd az ország, és a hatalom m o s t,
de nem mindörökkön örökké. Ámen!
