Emlékezzünk diák korunkra is:

/:Gaudeamus igitur, Juvenes dum sumus; :/ Post jucundam juventutem, Post molestam senectutem /:Nos habebit humus. :/

/:Vivat academia, Vivant professores;/ Vivat membrum quodlibet, Vivant membra quaelibet, /: Semper sint in flore.:/

/:Vivat et res publica Et qui illam regit; :/ Vivat nostra civitas, Vivat haec sodalitas, /:Quae nos huc collegit.:/

Ballag már... Elmegyek, elmegyek

Ballag már a véndiák Tovább, tovább... Isten veletek cimborák! Tovább, tovább...	Elmegyek, elmegyek Hosszú útra megyek. Sûrû út porából Köpönyeget veszek.
Ez út hazámba visszavisz, Filiszter leszek magam is. Tovább, tovább, tovább... Fel búcsú csókra cimborák!	Fúdd el jó szél, fúdd el Hosszú útnak porát, Hosszú útnak porát. Az én szívem búját.
	Búval és bánattal Kizsinóroztatom. Sûrû könnyeimmel Kigomboztattatom.

Ha diák vagy ne tanulj...

Ha diák vagy ne tanulj! Vígan élj és ne búsulj. Boroskorsó a kezedbe' Barna kislány az öledbe' S heje-huja haj Nem lesz semmi baj.	Ha az apád megdorgál: Hogy eszed lányokon jár. Vedd a tintásüvegedet, Vágd kupán az öregedet. S heje-huja haj Nem lesz semmi baj.
Ha felszólít a tanár Feleletre készen állj: Tanár úr én nem tanultam, Egész éjjel udvaroltam, S heje-huja haj Nem lesz semmi baj.	Ha meghalok, meghalok. Elvisznek az angyalok. Viszek én egy kupa jó bort, S megitatom Péter sógort S heje-huja haj, Nem lesz semmi baj.

Ha megdöglök, megdöglök, Elvisznek az ördögök. Viszek majd egy kupa lúgot, S megitatom Belzebubot, S heje-huja haj, Nem lesz semmi baj.

Énekes matematika és fizika


Á-szor á, az á-négyzet, kis angyalom.
Bé-szer bé az bé-négyzet, kis angyalom.
A kettõnek összege:
Pythagórász tétele, kis angyalom!

Minden vízbe mártott test, kis angyalom.
A súlyából annyit veszt, kis angyalom.
Mint amennyi az általa
Kiszorított víz súlya, kis angyalom!

A diákok még Nobel Alfrédot sem hagyták nyugton

Nóbel Alfréd svéd, Nóbel Alfréd svéd,
Nóbel Alfréd svéd kémikus, kus, kus.
Feltalálta a, feltalálta a,
Feltalálta a dinamitot, tot, tot.
Glicerint kevert kovával
Rettenetes pléhpofával...
Nóbel Alfréd svéd, Nóbel Alfréd svéd,
Nóbel Alfréd svéd kémikus, kus, kus!

Az italos diák "halotti" búcsúztatója

Ahogyan ezt Szécsényben Palócföldön játszottuk (jellegzetes diáktréfa és tábortûzön is kiválóan elõadható)

Pap: Addig iszom míg a szemem ki nem ázik,

Kórus: Míg a gyomromban a szõlõmag ki nem csírázik.

Pap: Dolores in ferkó! Néked a bor nem, jó!

Elõénekes:
Ha meghalok ürmösborba temessenek,
A nagy hordókkal egy sorba tegyenek,
Fejem felé ültessenek szõlõfákat,
A bõrömbõl csináljanak nyomózsákot.
A hasamra tegyenek egy negyvenliterest,
A lábamnál kupa és szívócsap legyen,
A csapot is jól eresszék be a számba,
Hogy ne menjek szomjan a másvilágra.
Kolbász legyen a sírba eresztõ kötelem
És szalonna legyen a szemfödelem.
A búcsúztatót felettem ne pap mondja,
De a torkom mélyét korcsmárosunk magasztalja.

Korcsmáros:
Megmondtam ne igyál spirituszt kámforral.
Hogy ne jöjjek utánad pappal és kántorral.
Uram a részeges embert a másvilágon járasd csizmába,
(Mert) Ezen a világon eleget járt mezítláb a sárba'.

Pap: Adj Uram örök nyargadozást neki !

Kórus: És az örök világosság fényeskedjék neki !

Pap: Circum dederunt Begemuci Marci,
Begemucik mind meghaltak,
Csak az üvegek maradtak.

Kórus: In mortui !